Nos, hihetetlen, de újra módómban áll frissíteni blogomat. Nagyon igyekszem ,hogy végre behozzam ezt az egy hetes lemaradást, amiben immár folyamatosan vagyok!
Szóval délután nekivágtunk a Wieliczkai Sóbányának. A napijegyünk természetesen nem volt jó erre a buszra, de szerencsére nevetségesen olcsó a tömegközlekedés, pláne hogy itt létezik a diákjegy fogalma. A sóbány viszont egyáltalán nem olcsó... 35 zlotyiba került fejenként, diákkal. Ráadásul olyan hülye a rendszer, hogy 25 zlotyi a jegy és még kellett fizetni kábé 300 zlotyit a vezetésért csoportonként (kábé 30 fő/csoport). Szóval ez elég nagy lehúzásnak tűnt előszörre... De ez ennyibe kerül, és összességében utólag korrekt árnak tűnt. Amit ez esetben is furcsálltam, hogy a helyi hallgató, aki segített nekünk csak kijött velünk busszal, és visszament. Értem én, hogy drága a belépő meg a vezetés, meg minden, de ez akkor is olyan töketlen dolog szerintem.
Mindenesetre a sóbánya csodaszép! Ráadásul tele van magyar legendákkal! Rögtön azzal indul, hogy IV. Béla lánya, Kinga hozta nászajándékul a sót a lengyeleknek, akkoriban kezdték el a só bányászását. Gyönyörű faragott szobrok mindenütt, egy teljesen sóból kifaragott templom - minden vasárnap reggel van mise is, természetesen II. János Pál szobra is megvan sóból. Persze fényképezésért 10 zlotyit még felszámoltak (volna), de amúgy is lemerült az elemem... Szóval nem készítettem képeket, de a többieké megvan. A sóbányászás egyébként kábé 10 éve megszűnt, befejezték. Azóta mi vagyunk az aranybányájuk - ezt az idegenvezető is megjegyezte...
A sóbányásztról még annyit, hogy ellenben bármely más bányászati módtól a sóbányászat talán a legegészségesebb. Nem szív be az ember szénport, se nem kap sugármérgezést. Ellenben jó levegőn van - lásd mindenféle sóbarlangok az asztmásoknak. Ráadásul a fizetséget is sóban kapja (kapta), ami a régi időkben valós fizetőeszközül is szolgált. (Itt kell megjegyeznem, hogy valószínűleg az őröknek nem kellett sose úgy átkutatni a bányászokat - kiváltképp a testnyílásokat - minden nap, mint ahogy az a dél-afrikai gyémántbányákban szokás... Csípős volna, azt hiszem.)
Este elmentünk kicsit clubbingolni, de nem különösebben volt ínyünkre a hely, szóval visszamentünk a koliba. Kellett az erő másnapra is...
Másnap ugyanis célba vettük Auschwitzot...
