Nos, mivel a fejemben információtolulás van (a merevlemezen nincs több szabad hely), Ági meg még alszik - a tegnapi nap elég sokat kivett belőle: koszorúslánykodás, fotózás, mosoly (mondjuk ez nem volt nehéz, mert belülről jött), küzdelem a csokorért (asszem erről még lesz szó...), tánci-tánci, meg persze néhány pohár bor, bayley's vagyhogyafaszombaírják (bélíz, érted, na), jéger (egy a koszorúslányruhán... khm, ez én voltam) után ez természetes.

Szóval ha a valós valóság épp nem ér rá, rámozdulok a virtuálisra.
Felpörögtek az események, péntek óta hatod éves vagyok, az utóbbi három napon két öcsémnek meg Áginak volt szülinapja, plusz egy esküvő, meg volt itt pár cserehallgató is... Az eskövű full extra volt, bejött rendesen, bár továbbra is fenntartom azt az állításomat, hogy ez a polgári szertartás egy kommunista csökevény. Műmájer dolog, amikor 20 perc alatt ismerteti az ifjú párt felületesen sem ismerő hivatalnok a jó házasság kézikönyvének zanzásított kiadását (eredeti kiadás kábé ilyen lehetett: "Házassági tanácsadó kézikönyv" 1971. kiadta a Medicina, vagy a Magvető...). Akárhogy is nézzük, ez egy szimpla jogi procedúra, se több, se kevesebb. Az emelkedettnek tűnő gagyi szöveg felolvasása helyett inkább azt ismertetnék, hogy ezennel jogosultak vagytok kedvezményes lakáshitelre XYZ banknál, meg ha legalább papíron bevállaltok pár gyereket, akkor szocpolra is. A jog erről szól, nem felebaráti jókívánságokról.
Az ének és a zongoraszó meg a szavalat viszont nem volt rossz. Csak kicsit személytelennek éreztem - legalábbis nincs tudomásom róla, hogy szoros baráti/családi kötelék fűzte volna a "polgári szertartáson" részt vevő művészeket az ifjú párhoz. Voltam én olyan esküvőn már, ahol a templomban a menyasszony unokatestvére szavalt - ég és föld, na. Nem bántásként, vagy fikázásként írom, és nagyon kérem, ne is vegye senki se annak. Ez csak egy kívülálló személyes véleménye. A lényeg pedig, hogy minden úgy történjen, ahogy az ifjú pár szeretné! Tegnap (és bármikor máskor is) remélem így történt! Sok boldogságot még egyszer Marcsinak és Sanyának! Ja és kösz a meghívást, nagyon jól éreztem magamat! A lagzi helyszíne lenyűgöző volt, a zenekar egy nótát nem játszott kétszer, a vőfély mindig mondott valami kacagtatót, az étel nagyon finom volt, a sör meg jó hideg :). Volt mit letáncolni!
Előbb-utóbb rajtunk a sor (lásd elkapott menyasszonyi csokor pár sorral feljebb)! De tudjátok: figyelek, elemzek, tervezek. A "polgári szertartás" pedig nem lesz nyilvános. Odamegyünk, kimondjuk, aláírjuk, koccintunk. 20 perc. A sablonszöveget meghagyjuk a következő párnak.

Felébredt Ági. Most megyek. Még lehet rakok be pár képet.