Harmadik - és egyben utolsó - krakkói napunkon is igyekeztünk hasznosan eltölteni az időt. Mondanom sem kell, hogy csoporttal utazni egy kisebb fajta rémálom... Ezt már megtapasztalatam párszor, de a dolgok idén sem változnak. Hihetetlen mennyiségű tökölés történik, míg végre elindul a csoport... Hogy aztán a 100 méterre lévő sarki kisboltban fél óráig tartson venni 2 zsömlét meg egy joghurtot... Kész.
Szóval igyekeztem minél hamarabb lepattanni a csoporttól. Már csak azért is, mert az ő hétfői programjuk a shopping center(ek) meglátogatása volt. Egyébként a shopping center volt a legtöbbett használt szófordulatunk az utóbbi időkben, azt hiszem... Ez egyébként valamiféle kultúrális szakadék lehet, azt hiszem. Csak még azt nem tudom, pontosan hol húzódik ennek a szakadéknak a vonala... A tavalyi rigai csapatban talán csak a spanyol lányok voltak a vásárlósak, de ők sem voltak vészesek. Emlékeim szerint néha még Marianna, az ukrán lány vásárolgatott. A többiek (szlovák, görög, török, lengyel, magyar) nem különosebben. Itt szinte mindenki vásárolt, amit csak ért. Rögtön élre kívánkoznak az egyiptomi srácok, ők mást se csinálnak Szczecinben se. A portugál lányok, a brazilok szintúgy. Kátyát nem is említve (ahogy már írtam, nagyon szőke). Még Tamara, a spanyol lány is, a leginkább down to the Earth személyiség is vett ezt-azt. A csúcs viszont kétséget kizáróan Gülvan, a török lány... Varsóban vett egy hordozható DVD lejátszót, Krakkóban ezt megfejelte egy Asus EEE-vel. Meg vett hajegyenesítőt, hajszárítót, Auschwitzban egy fél könyvtárat... Szóval enyhén kész van a csaj. Krakkó után napokig senki sem látta (külön jött vissza, talán autót is bérelt), majd tegnap vagy ma hazautazott, pedig még 1-2 hét lenne a gyakorlatából. Na, ő masszívan antiszoc volt, téma lezárva.
Szóval a többiek shoppingoltak, mi pedig igyekeztünk még minél többet magunkba szívni Krakkóból. Persze hétfő volt. Minden múzeum zárva. Pedig egy krakkói hallgatót és az idegenvezetőt is megkérdeztem, hogy nincsenek-e zárva hétfőn a múzeumok. Mindeketten azt mondták, hogy nincsenek. Az útikönyv pedig írta, hogy bezárnak, és magamtól is ezt gondoltam. Nem érdemes másokban bízni.
Na nem mintha olyan nagy múzeumba járó volnék, de a Czartorisky (vagy hogyafaszombaírjaák) múzeumot mindenképp meg akarom nézni (még lehet útba ejtjük hazafele menet), már csak azért is mert itt látható - elvileg - Leonardo de Vinci Hermelines hölgy című festménye. Szóval a múzeumokat buktuk. Az útikönyv - és a kiírás szerint is - nyitva lett volna az Etnográfiai Múzeum, de azt épp felújítják július 15 - november 15 között. Persze hogy a nyár közepén ezt is.
Szóval jobbára sétálgattunk, villamosoztunk, elmentünk a Wavelbe újra, fotóztunk, megnéztük a sárkánybarlangot, visszatértünk vagy huszonötödszörre a piactérre, elmentünk Kazmierzbe. Itt ettünk a kiírás szerint feltehetően a világ legjobb pirogjából. Tényleg nagyon finom volt, elég igényes helyen voltunk és egyáltalán nem volt drága.
A piactérről még annyit, hogy ez Európa egyik legnagyobb tere (200 m * 200 m) közepén a Posztócsarnokkal, szélén a Mária templommal. És előző este is itt voltunk, találkoztunk pár spanyol zenésszel, és egy tök jó kis jam sessiont kreáltak (nyilván a lányok könnyen rávették őket). Mindenesetre ez tök nagy élmény volt. Egyébként Krakkó tele van mutatványosokkal, tűzzsonglőrökkel, utcazenészekkel... Nagyon csinálták a hangulatot. Csak egy kicsit számomra már sok is ez az óvárosi "cirkusz". Kicsit olyan, mint egy élő skanzen a város közepén. Egyébként nem rossz, csak kicsit furcsa. Kedvencem egy bácsi volt, aki különböző vastagságú fémdarabokból összehegesztett házi készítésű hangszerén játszott! Nagyon jó hangja volt!
Ezek után pedig már csak 11 óra vonatozás választott el minket attól, hogy újra Szczecinben legyünk...
