Krakkóba az utunk nem is indulhatott volna máshogy... A vonat tele volt. De tényleg tele. Full. Táblás ház. Mindegy na, csak eljutunk valahogy Krakkóba. 11 óra hamar elrepül... Szóval álltunk, mert valami nagyon szimpatikus cserkészcsapat lefoglalt vagy két vagont a péntek esti vonaton. Jófejek. Ilyet is kell tapasztalni. Hárman utaztunk Kátyával, mert ő már volt Varsóban - itt volt a többi cserediák, akik szintén szombat reggelre érkeztek Krakkóba. Szerencsére Poznanban (kábé 3 óra utazás után) lett két ülőhelyünk - ide leültek a lányok. Én meg a hátizsákomon csücsültem. Hát mit mondjak, sem a műanyag szemüvegtok, sem a telefon- és elemtöltő nem túl kénylemes ülőalkalmatosság... Katowicéig tartott mindez, közben már pirkadt - és egyszer cseréltünk is Ágival, ha jól emlékszem.
A lényeg, hogy kábé reggel nyolcra megérkeztünk Krakkóba, ahol találkozunk Macsekkal (biztos nem így írják, de a nevekkel hadilábon állok...), a szczecini szervezőcsapat egyik tagjával. Kis alkudozás után végül is napijegyet - pontosabban 24 órás jegyet - vettünk a helyi tömegközlekedésre, ami nagyjából behozta az árát. Elmentünk a helyi orvoskar kolijába - mondanom sem kell, hogy szczecini szállásunkhoz képest csillogott a hely -, ahol már a többiek voltak. Kábé hajnali 3-kor érkeztek Varsóból, tehát hirtelen irigylésre méltó lett a helyzetünk, hogy mi legalább az egész éjszakát vonaton tölthettük, és nem kellett nagy csomaggal keresgélni a szállásunkat az éjszaka közepén gyalogszerrel. És valóban, egész fittek voltunk, még szundítani is tudtunk a vonaton. És végre találkozhattunk a cserediákokkal!
A török lány, Güvel mellé lettünk beosztva egy szobába. Róla annyit érdemes tudni, hogy antiszoc és állati mód elkényeztetett és elkényelmesedett. Valamint, hogy Krakkó óta nem látta senki sem... Nagylány már. Találós kérdés: Vajon miért nem volt vele senki más egy szobában???
Aztán előkerültek szépen a többiek is. Ana és Rita Portugáliából. Tallita és Gui Braziliából. Ali és Adel Egyiptomból. Tamara Spanyolországból, Tatavik pedig Örményországból. Vegyes társaság, ráadásul valamelyest összeszokott, de azért igyekszünk beilleszkedni. Reggel egy krakkói orvostanhallgató lány vitt el minket a Flórián-kapuhoz, ahol aztán átadott bennünket egy idegenvezető lánynak. Ő fejenként mindössze 15 zlotyiért bemutatta Krakkót. Biztos már itt is dívik ez a hülyeség, hogy csoportot csak igazolvánnyal rendelkező idegenvezető vihet, blablabla... Mindenesetre az érdekes volt, hogy a lengyel fogadódiákok közül senki sem jött velünk. Lehet én is sajnáltam volna rá a 15 zlotyit...De aztán ez megismétlődött Wielickában is, ahova épp csak kijött velünk busszal egy srác. Mindegy, csak azért ez furcsa kicsit.
Ola (az Aleksandra becézése. Itt egyébként mindenkit becéznek. És majdnem mindenkit Ola-nak hívnak...), az idegenvezetőnk viszont tényleg mindent megmutatott, minden legendát elmesélt, és elviselte az ostoba kérdéseink áradatát is. Végigvezetett bennünket a királyok útján, voltunk Krakkó hatalmas főterén, meghallgattuk a hejnalt, benéztünk a Jagelló Egyetem reneszánsz udvarára, megcsodáltunk számtalan templomot, és megérkeztünk a Wavelbe. Ezek a lengyelek egyébként nem teljesen normális népség... Volt itt nekik egy szép városuk, komoly erődítéssel, komoly városfallal. A labancok nem robbantották fel váraikat, a török nem tépázta meg városaikat, a városfaluk épen megmaradt. Erre maguktól lebontották. Csak a Flórián kapu környéke maradt meg olyannak, amilyen volt. Bezzeg mi mit meg nem adnánk egy kis ép városfalért ebben az országban...
A Wavel viszont tényleg nagyon komoly. Egy elég meredek várhegyen áll, és a fő attrakciója kétség kívül a katedrális. Gyönyörű hatalmas templom, tele arannyal és mindenféle díszítéssel, számtalan mellékoltárral. A legérdekesebbek ezek közül a Zsigmond-oltár, és kétség kívül egy fekete feszület, ahol Szent Hedvig (vagy lengyelül Jadviga), Nagy Lajos királyunk lánya imádkozott. Hamvai is itt vannak eltemetve. A toronyban bal kezünkkel megérintettük a Zsigmond harand nyelvét (ez egyébként pár éve eltört, újat kellett önteni) - a hiedelem szerint ekkor vagy nagy szerencse éri az embert. Vagy megházasodik. Hogy lehet a kettőt egy lapon említeni??? A templom a lengyel királyok temetkezési helye, és itt van eltemetve többek között Adam Miczkiewicz és Jozef Pilsudski is.
A Wavel után Kazimierz, Krakkó zsidónegyede. Ez eredeileg egy különálló város volt, ahol Nagy Kázmér adott letelepdési jogot a zsidók számára is, de nem kizárólag zsidó lakosai voltak. Bizonyítja ezt számos katolikus temploma is. Mindenesetre tényleg van itt több zsinagóga (ma már csak egy működik...), zsidó temető, de leginkább egy csomó étterem. Mi is betértünk egybe, mert közben elég rendesen eleredt az eső.
Az ebéd után pedig irány Wielicka, a sóbánya!
Kapcsolódó linkek:
Legendák Krakkóról: http://egyszervolt.hu/napocska/cimbora/eur05.htm
Krakkóban készült fényképeim: http://picasaweb.google.com/lanczilevente/Krakk (itt ajánlom a diavetítés módot)
