Az egész a vasutassztrájkkal kezdődött... Szerencsére a nyomdás kocsi felvitt Budapestre, így végül is nem volt semmi gond, leszámítva az esőt - meg azt hogy kettőnknek összesen egy esőkabátja van :) A becsekkolásnál persze iszonyat tömeg volt, faltól falig ért a sor. Fapados volt, na. Sikerrel be is pofátlankodott elénk egy NDK úszónő (nő?) - 2 méter magas, szőke, vállas, disznóképű - a magyar családjával együtt (a pasija kábé két fejjel volt alacsonyabb nála). Aztán persze volt 2-2 kg túlsúlyunk, amit a pultos kiscsaj ki akart velünk fizettetni (10 €/kg - aranyár, na, be is kaphatják), szóval pakolásztunk is egy sort. Mondjuk így is-úgy is fel ment minden a gépre, szóval ezt nem fogom fel, hogy miért kell ekkora feneket keríteni neki... Így lett vagy 6 kézipoggyászunk, de ez már nem érdekelt senkit se.
Persze a gépünk késett, meg a forgalom miatt nem engedték felszállni se vagy fél óráig... A repülés örömei! A lényeg, hogy végül megérkeztünk Berlinbe!
Berlinben kicsit felhős idő várt bennünket, kábé 20-22 fok, szóval kellemes volt nagyon. Sikerült is az S-Bahnnal bejutni a központba, ahol végre találkozhattunk Edinával! Edina rengeteget segített nekünk: ő intézte el az olcsó szállást (50€ 2 főnek 3 éjszakára) és profi idegenvezetőként mutatta meg nekünk Berlin nevezetességeit. Már egy éve Berlinben él, ott tanul. Tud élni a lehetőségeivel. Mikor megérkeztünk a koliba, ki is számltuk, hogy igazából nem kerül sokkal többe, mintha mondjuk Budapesten tanulna. Csak ugyebár keveseknek fordul meg a fejében, hogy külföldön tanuljon. Pedig ég és föld... Edina elmondása alapján ugyanis az oktatók oktatnak és mindemellett konstruktívak. Meghallgatjak a hallgatói igényeket (sőt, azzal kezdik a szemesztert), önálló munkára ösztönzik a hallgatókat (kiselőadás, házidolgozat, stb.). A hallgatók pedig bejárnak. Egyszerű ez, mint az egyszeregy!
A szállásunk korrekt volt, pláne ezért a pénzért. A koli eléggé leharcolt volt, de látszott rajta, hogy mindenre nagyon odafigyelnek, így tiszta és gondozott volt. És mindezek mellett meglehetősen központi helyen volt. Edina elmondása szerint elég komoly felvételi eljáráson kell átverekednie magát annak, aki abban a koliban kíván lakni. Nyilván mindezek azért vannak, mert ez egy egyházi (evangélikus) fenntartású kollégium. Szigorú házirend van - legalább is a takarítást illetően. Ki-be járkálni lehet bármikor. És megadja az alaphangulatot, hogy közvetlenül egy templom szomszédságában van a koli (gyakorlatilag egybe épültek). Leginkább ahhoz a grazi kolihoz tundám hasonlítani, ahol Péter is lakott, és én meglátogattam pár napra (az katolikus koli volt, ha jól emlékszem).
A lepakolás után Edina főzött nekünk vacsit, majd nekiindultunk felfedezni a várost. Hihetetlen módon tetszett a város. Ez egy metropolisz tele biciklisekkel! Tényleg azt éreztem, hogy a világ közepén vagyok! A legjobb, hogy a főbb nevezetességek gyalogosan is elérhetők voltak (helyesebben Kelet-Berlin főbb nevezetességei) a koliból. Sétáltunk az Unter den Linden-en, megnéztük a Humboldt Egyetem főépületét és könyvtárát, fényképezkedtünk a Brandenburgi kapunál, megnéztük a zsidók emlékművét, felmentünk a Reichstag kupolájába... Óriási volt! Még a magyar nagykövettel is összefutottunk! A nagykövetség egyébként az Unter den Linden-en van, a Brandenburgi kapu tövében. Szóval jó helyen.
A város tele van biciklisekkel, azt hiszem, Berlin Európa Pekingje :) Az S-Bahnon és az U-Bahnon is lehet kerékpárt szállítani, és ennek következtében nem is láttam sehol sem dugót a városban. Bár lehet reggel 8 körül is szét kellett volna néznem...
Este meg megittunk egy kis berlini sört, és volt vagy fél 2 mire ágyba kerültünk. Szóval jól aludtunk.
