Hát, mit mondjak. Szörnyű volt, na. Nehezen felfogható, megérthető dolog ez. Illetve leginkább felfoghatatlan, megérteni pedig lehetetlen. Az auschwitzi koncentrációs tábor is a Világörökség része, csak úgy mint Wieliczka. De mégis, micsoda különbség! (Például Asuchwitzba nem kellett belépőt fizetni. Most. Megfizettük már ennek az árát sokszorosan korábban... Inkább megyek sóbányába 35 zlotyiért.) Egyébként 14 év alatt elvileg tilos bemenni. Először ostobaságnak gondoltam. Utólag egyáltalán nem az. 
Szóval szörnyű volt szembesülni azzal, hogy alig pár évtizede bármit meg lehetett tenni Európa polgáraival (különösen Ká-Európa polgáraival - bár velünk még most is sokmindent. Bármit talán már nem!). A nemtörődömség, az élet semmibe vétele hihetetlen mértékeket tud ölteni egy diktatúrában. Amikor egy vélt eszme milliókat képes mozgósítani. Felfoghatatlan, hogy volt képes erre a tettre Európa. A nácik mellett ugyanis az angol-francia tengely legalább annyira hibás, hogy ez így történt, na meg a szovjet testvérek is benne voltak nyakig... Mégis hihetetlen, hogy Közép-Európa teljes zsidósága gyakorlatilag eltűnt. Hogy mi lehetett az a tett vagy bűn, ami ezt okozhatta, nem tudom. Nem tudom, létezhet-e egyáltalán ilyen.
És hogy mekkora birkák, és naivak a népek... Birkák, mert a szomszéd fűszeres nem lett attól se jobb, se rosszabb ember, hogy a rádióban bemondták, hogy ne vásároljunk zsidóknál. És utána nem vásároltak tőle. Ennél már csak a zsidók voltak naivabbak, akik meg azt hitték, hogy Auschwitzba, meg a hasonló "szeretetotthonokba" ugrálókötelezni mennek. Bár igaz, annyira hihetetlennek tűnik még a mai eszemmel is ez az egész, hogy lehet én is csak egy laza nyári pikniknek véltem volna anno... Lehet annak vélte anno mindenki???
Mindenestre a barakksor elég rémisztő volt. Pláne a kiállítások odabent... Akkora kupac bőrönd, hogy reptéri alkalmazott legyen a talpán, aki azt kiszortírozza. Egy rakás szemüveg, fésű... A legdurvább azonban a levágott emberi hajak tömkelege... És annak tényleg szaga van. Mint a barakkoknak is. Tényleg gyomorforgató élmény. És mi lehetett akkor...
Felfoghatatlan és megbocsájthatatlan tett volt ez, amit Európával műveltek alig 60 éve... Szerencsére nagyot változott világ!
Mindenestre nagyon kíváncsi vagyok, tényleg milyen volt az élet egy-egy nagyvárosban, pláne zsidónegyedben a II. Világháború előtt. Akkor tényleg jobbára pár ezer főt számláló szeparált közösségek éltek, merev, általában áthatolhatatlan korlátokkal. És tényleg lehetett tudni mindenkiről mindent - azt legalábbis szinte biztosan, hogy zsidó-e vagy nem... Nem lehetett kibújni a sárga csillag alól...
A barakkok egy részében olyan országok kiállításai voltak láthatók, ahonnan embereket deportáltak Auschwitzba és más munkatáborokba. Azt kell mondjam, hogy a magyar kiállítás roppant alaposra és átgondoltra sikeredett. Sajnos a témában rendelkezünk bőségesen alapanyaggal... De tényleg nagyon rendezett, látványos, modern kiállítás készítettek. A szövegek 3 nyelven olvashatók (magyar, lengyel, angol), csomó számítógépes cucc.
Persze nyilván sikerült a zsidók üldözésében is élen jártunk (mint most a gazdasági recesszió terén...). Magyarországról deportálták a legtöbb személyt Auschwitzba - hihetetlen rövid idő alatt. Amit kicsit álságosnak találtam a magyar tárlatban, az az, hogy a munkaszolgálattal takarózott - hogy az jobb volt, mint a koncentrációs tábor. Bár egyikben sem vettem részt, de szerintem egyik kutya, másik eb. Mindkét helyen semmibe vették a "munkásokat", ha az őrök úgy gondolták, lelőtték őket... Annyiban talán igazuk van a kiállítás összeállítóinak, hogy ez mégis jóval kevesebb emberéletet követelt, és talán emberségesebb volt a lágereknél.
A kiállítás említést tesz a zsidók segítőiről is. Szegény Wallenberg, több ezer zsidónak segített, majd eltűnt - feltehetőleg szovjet hadifogságba került, és ott is halhatott meg. Nem ő volt az egyetlen - a többiek nevére sajnos nem emlékszem. Ezek mindenképpen nemes emberek! A legszörnyűbb történetek egyike pedig kétség kívül az volt, hogy a munkácsi zsidókkal romboltatták le saját zsinagógájukat... No comment.
Persze volt börtönbarakk meg kivégzőfal is. Legdurvább mind közül az állócellák voltak. Az itt raboskodók nappal dolgoztak, éjjel pedig bent álltak. A vonaton történő álló utazás után kezd fogalmam lenni arról mit jelent állni...
Auschwitzban is volt egy krematórium (Birkenauban - ez kábé 3 km-re van Auschwitztól - volt 4 is, meg az egy sokkal nagyobb és "célszerűbb" láger volt, de oda idő hiányában már nem jutottunk el), be lehetett oda is menni. A korom, a szag, ami ott uralkodik. Nemhiába, szaglásunk a legősibb érzékszervünk. Auschwitzba bele is kell szagolni. Ezt nem lehet képekből, könyvekből "megtanulni". Ezt látni, tapintani, érezni kell.
Auschwitzba mindenkinek el kell menni.
A legszörnyűbb az egészben az, hogy rögtön arra gondol az ember, hogy a világon számtalan ország van most is, ahol diktatúra van, és hasonló módon üldöznek bizonyos embereket, népcsoportokat. És mi, a nyugat megint csak nem teszünk semmit. Tisztára mint mikor az angolok leszarták a nácikat. Vagy mint '56-ban az amcsik a szovjet megszállást és vérengzést. Nem jól van ez így.
