No, végre sikerült ismét hozzáférnem a világhálóhoz, így folytathatom élménybeszámolómat. Továbbra is várom a visszajelzéseket, kommenteket!
A Checkpoint Charlie után megtettük első igazi kirándulásunkat Nyugatra. Persze már korábban is átléptük a fal képzeletbeli vonalát (pölö Reichstag, vagy maga az emlékmű a falnál), de a sűrűjébe nem vetettük bele magunkat. Elérkezett ez az idő is!
A Vilmos Császár Emléktemplomnál kezdtük. Mint minden, ez is különleges hely Berlinben. Természetesen azért is, mert a háború után nem sok maradt belőle... Aztán helyrepofoztak rajta ezt-azt, jobban mondva a romjain felhúztak egy teljesen új templomot. Természetesen bámészkodtunk a bazársoron is, de az igazi kultúrsokk csak ezután következett...
Az utikönyvünk rendkívül részletes, természetesen a vásárlásról sem feledkezik meg, így elsők között említette meg a KaDeWe-t. Ez a Kaufhalle des Westens-nek (a Nyugat Bevásárlóközpontja) a rövidítése. És tényleg. Ez egy bazi nagy bevásárlóközpont, nem a nálunk megszokott pláza stílusban, hogy egymás mellett üzletek állnak szép sorban, hanem ömlesztve, mindenütt. A sokkhatást nyilván fokozta, hogy a földszinten (volt vagy 6-7 szint legalább) rögtön a luxuscikkek - parfümök, karórák, ékszerek - fogadtak. Na, ez tényleg nyugat volt. Túl sokáig nem is bírtunk bent lenni...
Úgyhogy inkább úgy döntöttünk, mivel amúgy is vettünk napijegyet, mely használható mindenféle tömegközlekedési eszközön, utazgatunk egy sort. Így látogattunk el a Potsdamer Platzra, ahol 20 éve még a fal állt. Most hatalmas irodaházak vannak itt. Akárhogy is, Berlin helyzete a fal leomlása után kivételes lett, hiszen rengeteg szabad belvárosi telke van még mindig... Úgy tűnik jól sáfárkodnak ezzel a német sógorok!
Utána elugrottunk az egy megállónyira lévő Anhalter Pályaudvarhoz. Erről talán azt érdemes tudni, hogy innen deportálták a berlini zsidóság jelentős hányadát. Meg esetleg azt, hogy szétbombázták a háborúban, és vonat már 50 éve a környéken sem járt. Az ilyen dolgok hihetetlen sokkolóak...
Még mindig tartott a nap - és a napijegyünk - szóval ismét becéloztuk nyugatot, a Charlottenburg Kastélyt. Ez valami német császárnének épített gyönyörű kastély (a pontos történetre most nem emlékszem). Már kábé este 9 körül értünk oda. Nyilván a kastély már nem volt nyitva - illetve valami barokk vacsorát tartottak bent turistáknak, de nem nekünk... -, de a kastélypark igen. Körülbelül 1/10-ét láttuk csak, de az is gyönyörű volt! Két nyilvánvaló ok miatt nem néztük meg alaposabban a parkot:
- sötét volt
- mindkettőnknek nagyon kellett pisilni, körülbelül az Alexanderplatz (kábé délután 1 óra) óta... :) Tudom, ez elég bagatell ok, és nem tudom, miért nem mentünk el a Haus am Checkpoint Charlieban, de ez már mindegy is.
Persze a parkban már zárva volt a wc (nyilván minden nyilvános wc fizetős Berlinben, még a bevásárlóközpontokban is az volt...), de végül csak találtunk egy éjjel-nappali automata wc-t, így ketten pisilhettünk egy áráért! Ez volt a nap legnagyobb akciója a városban, azt hiszem... Utána már vígan söröztünk is egyet a közeli parkban! És sétálgattunk kis nyugat-berlini utcácskákon, ami tök érdekes volt. Találtunk egy díszes utcai kutat (ekkor még nem is sejthettük, hogy hasonlóval tele van Szczecin és Krakkó is), és szerencsésen hazaértünk a szállásunkra.
