Nagyon hamar elröpült az a 4 nap, amit Berlinben töltöttünk el. De végül is nem nyaralni jöttünk, hanem cseregyakorlatra! Edina kiderítette, hogy mikor és honnan mennek vonatok Szczecinbe. Úgy döntöttünk, hogy ráérünk délután utazni, a 14.30-kor induló vonatot néztük ki magunknak. Még a szállásunk közelébe terveztünk sétát a nap hátralévő részére.
Így a két sarokra lévő temetőt (Dorotheenstadtischer Friedhof) néztük meg. Itt nyugszik többek között Bertolt Brecht, Heinrich Mann, és a pár éve még államfőként dolgozó Johannes Rau is. Ennek tőszomszédságában pedig az a ház található, ahol egy ideig alkotott Bertolt Brecht. Utána még sétáltunk a körényéken, amikor Ági egy végzetes táblát pillantott meg: Medizinhistorisches Museum 700 meter. Szóval a végzet megint eltalált, utólért. Majdnem elkésett, mert épp azt tervezgettük, hogy lassan vissza kéne menni a koliba, hogy még találkozzunk Edinával. Nos, ez a találka elmaradt. De egy élménnyel gazdagabbak lettünk! :)
A Charité nevű kórház múzeumába toppantunk be tehát. A Charitéről azt kell tudni, hogy 1710-ben alapították az éppen regnál pestis járvány elszenvedőinek részére. Az idők közben változtak, a név, és a kórház nem. Hatalmas campus (sőt, campusok) épült ki, sokkal nagyobb épületekkel, mint a mi klinikánk (nyilván nagyobb városról is van szó). Meg húztak fel ide egy kábé 20 emeletes gyönyörű NDK-s csodát is, szóval a 300 év alatt megért egyet, s mást a kórház.
A campus egyik épületében rendezték be az orvostörténeti múzeumot. 3 szinten 3 különböző kiállítást tekintettünk meg. Az első szinten időszaki kiállítás van - most a szexualitás, szexuálpszichológia témájában volt itt egy kiállítás. Nem volt túl látványos, de gyakorlatilag az egész kiállítás anyagát el lehetett hozni, amit meg is tettünk (ha korábban vesszük észre, nem töltöttünk volna el ott annyi időt). A következő szinten kórháztörténeti és pathológiai kiállítást láthattunk. A pathológiai kiállítás gyakorlatilag olyan volt, mint Edinburghban, formalinos preparátumok rövid magyarázattal. És meglehetősen nagy mennyiségben. Volt itt "szövettani laboratórium" is berendezve. A metszetkészítés és dokumentálás lépéseit is bemutatták. Ilyet legalább a gyakorlatban jó lenne, ha használnának otthon (bár lehet ezt teszik, de akkor jól teszik. És ha így van, akkor használják fel az oktatásban is!).
A legfelső szinten pedig szó volt az orvostudomány árnyoldalairól is: a náci emberkísérletkeről. Valamint az utóbbi 3 évszázad jellemző pácienseivel is találkozhattunk. Volt itt többek között lányanya a XVIII. századból, háborús sebesült az I. Világháborúból, májátültetés napjainkból... Nagyon érdekes és igényesen berendezett kiállítás volt. Bár szinte csak végigrohantuk (kábé 2,5-3 órát töltöttünk bent). Ide kellett volna eljönni Potsdam helyett...